Menü
Menü
Amatőr madarászként és amatőr fotósként vágtunk bele Vecsés élővilágának felfedezésébe. Lelkesedésünk, tevékenységünk ide vonzott elismert szakembereket, akik tanácsaikkal, előadásaikkal, a programjainkon való aktív részvétellel segítenek bennünket. Csatlakoztak hozzánk helyben lakó, hozzánk hasonlóan a természet megőrzését fontosnak tartó, speciális szakmai tudásukat adó emberek, és folyamatosan bővül a madarakat kedvelő fotósaink köre. Ismerkedjetek meg kicsit velünk és velük is!
Már gyermekkoromban is szívesen figyeltem az élővilágot, legközelebb pedig a madarak álltak hozzám. Nyaranta madárgyűrűző táborba jártam, kirándulásokra pedig vittem magammal a madárhatározó könyvemet. Legkedvesebb időszakom a tavasz, amikor telelőhelyükről visszaérkeznek a vonuló madarak, minden megtelik színnel és élettel, a város menti tocsogós területeken partimadarak keresgélnek. Nyáron szinte ismerősként tekintek a fészkelő madárcsaládokra: lehet figyelni, ahogy nőnek a fiókák, a vártamadarak pedig – köztük kedvenceim, a szalakóták – megszokott helyükön vadásznak. Az őszben azt szeretem, hogy ismét különleges átutazó fajok pihennek meg Vecsésen, és ahogy kezdenek lehullani a fákról a levelek, észrevenni is egyre könnyebbi őket. Ilyenkor már az állandó téli madárvendégeket várom: a Gyáli-csatornában keresgélő hegyi billegetőt, a mezők felett portyázó kékes rétihéját, és az itt telelő nagy őrgébicseket.
Rendszeresen figyelem a város madárvilágát, és lenyűgöz az a sokszínűség és fajgazdagság, amit tapasztalok. Ahogy sok terület beépítésre kerül, szűkül az élővilág élettere. Rendkívül fontosnak érzem, hogy azt a változatosságot, ami Vecsésen van, megismerjük, bemutassuk és megőrizzük.
Különleges emlékeket hozok magammal zalai szülőfalumból: a hófehér tőzike mezőt, az akác és a hárs virágának illatát, a sárgarigó énekét, a szentjánosbogárka fényét, a szegfűgomba köröket, a színpompás virágos legelőt a sok csodás lepkével, az erdei szamóca és a vargánya illatát és ízét, az égig nyúló bükkfákat, a ciklámenillatú erdőt, a réten virító kikericseket, a havas tájban a bokrokon napozó süvöltők fantasztikus színét. Ma is ugyanúgy lenyűgöz egy-egy szín, illat, íz, egy madárdal, egy mintázat. Nem tudom, pontosan mikor és hogyan történt, a madarak különösen a szívemhez nőttek.
2007 óta élek Vecsésen a családommal, nekem külön öröm volt, hogy kertes házba, fás, bokros környezetbe költöztünk a fővárosból. Az első pillanattól kezdve néztem az ablakból a diófánkon megpihenő, eleséget kereső madarakat. A város határát 2020-ban kezdtem el felfedezni, az itt megforduló madárfajok miatti kíváncsiság indított el. Ma már lassan az összes élőlényt figyelem, így találkoztam szembe például a kosborokkal vagy a nagy tűzlepkével. Mindig akad valami újdonság, aminek utána kell nézni, folyamatosan tanulok a természettől és a természetről.
Nap mint nap tapasztalom, elfelejtettük, hogy az élővilágnak csak egy kis része vagyunk. Ezért fontosnak tartom, hogy a mai gyerekek is megismerjék a közvetlen környezetüket, örömüket leljék benne, példamutatásunkkal továbbadjuk nekik a természet tiszteletét.
Szakmai segítőink
Amióta megtanultam járni, és a világ felé nyitni, mindig az állatok voltak az érdeklődésemnek a központjában. Már 2 éves koromtól tartok különböző állatokat családom támogatása, tiltása és ellenkezése mellett.
Érdeklődési köröm az állatvilágban heteronak mondható, de a ragadozók mindig is jobban érdekeltek. Gyerek koromban sokáig „állatidomár” akartam lenni, mert már akkor jobban érdekelt az állatok viselkedésének a mikéntje és befolyásolhatósága. A madarakhoz való vonzalmam apai örökség. Mindig volt valami madarunk gondozásban vagy hobbiként.
1968-ban a Gyöngyvirágtól lombhullásig c. film végleg eldöntötte a sorsomat, és hogy mi szeretnék lenni. Ettől kezdve a solymász és vadász pályafutásomat építettem, etológusi célkitűzéssel. De végül csak vadgazda és természetvédelmi mérnöki végzettséget szereztem. 1978-ba léptem be az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztályába, ezzel párhuzamosan jelentkeztem az MME 11. helyi csoportjába, a Solymász Szakosztályba is. Mivel ekkor még évente csak 5 főt vettek fel, és erős volt a káderpolitika, így 8 évembe került, mire a Solymász Szakosztály tagja is lehettem. A Magyar Solymász Egyesület egyik kitalálója és alapítója voltam, mely az MME Solymász Szakosztályának jogutódja volt. Itt 1988-2011. között folyamatosan valamilyen funkciót is betöltöttem, 18 évig voltam titkár. Majd 2010-ben megalapítottam a Magyar Nemzeti Ragadozómadár-védő és Solymász Egyesületet, melynek 10 évig voltam az elnöke. A karvaly, mint faj gyerekkorom óta vonzott, miattuk lettem 1989-től az MME gyűrűzője is, később ennek a fajnak az országos fajvédelmi koordinátora.
Így a gyerekkori álmom, hogy ha nagy leszek állatokat idomítsak, etológiájukkal foglalkozzam, vadász és solymász legyek, megvalósult.
Az élő környezet megismerése, és természettudományos szempontú vizsgálata, értékelése gyerekkorom óta foglalkoztat, és ezek jelenleg is szerves részei a mindennapjaimnak. A kezdetben madarászással, és a természetismereti táborokban a madárgyűrűzéssel töltött tevékenységem menet közben a denevérek világa iránti érdeklődéssel bővült, ezért a zoológia szakterületén belül elsősorban ezzel a két taxonnal foglalkozom. A terepmunkák kapcsán, gyakorló kutatóként és élővilágvédelmi szakértőként számomra a még ismeretlen élőhelyek feltárása és alapkutatása a legizgalmasabb, amely az adott területről egyben fontos természetvédelmi információkat is szolgáltat.
Pályafutásom során számos hazai és nemzetközi természetmegőrzési projektben (pl. NCA, Zöld Forrás, LIFE, Interreg, V4) vettem részt, ezek tapasztalatait különböző ökológiai felmérésekben, kutatás-tervezési feladatokban és monitoring munkákban is hasznosítom. Rendszeres kutatási területem a Dunazug-hegyvidék (Pilis, Visegrádi- és a Budai-hegység), de a Mecsek-, a Börzsöny-, a Duna-menti síkság-, és alkalmanként a Tiszán túli területek kutatásában is közreműködöm. 2010-ben – a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve, és a Magyar Természettudományi Múzeum Emlőstárának támogatásával –, a Dunazugi Denevérkutató Csoport keretében újjászerveztem a térség denevérkutatását és gyűrűzését. A nyár végi, őszi időszakban madárgyűrűző táborokban önkéntesként segítem a vonuláskutatói munkát, ahol az általános gyűrűzési tevékenység mellett környezeti nevelési célú terepi bemutatókat tartok.
2016-ban a biológiai tudományokban szereztem PhD fokozatot a Debreceni Egyetem biodiverzitás doktori programja keretében. Aktív tagja vagyok többek között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Gyűrűző és Vonuláskutató Szakosztályának, és a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaságnak. 2021 tavaszától az MTA Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottságának Köztestületét erősítem.
Eddigi tudományos munkák és publikációk az alábbi linken elérhetők:
Zoológus, egyetemi docens, a Magyar Természettudományi Múzeum volt főigazgatója. Elsősorban hüllőkkel és soklábúakkal (százlábúak és ikerszelvényesek) foglalkozik, de a Természet minden oldaláról igyekszik ismereteket terjeszteni. Szeret fényképezni, és sokat utazott a világ minden táján, megtapasztalva nemcsak az egzotikus élővilágot, hanem a mienktől eltérő kultúrákat, emberi szokásokat is.
Madarak iránti érdeklődésem 15 éves korom óta tart. 2003-ban végeztem biológusként az ELTE TTK-n, majd 1 év polgári szolgálat után az MME-hez kerültem. Azóta számos fajvédelmi programban tudtam részt venni, elsősorban a szalakótákkal ismerkedtem meg közelebbről az MME LIFE projektjének keretében. Az MME Budapesti helyi csoportjának titkára vagyok közel 20 éve, ahol a madár- és területvédelem számos aspektusával sikerült megismerkednem. Információkkal és időnként terepi felméréssel igyekszem segíteni a csapat kiváló munkáját.
Kondri Ádámnak hívnak, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán végeztem okleveles biomérnökként. Szakdolgozatom készítése során környezet toxikológiai vizsgálatokkal, valamint a vizsgálati eredmények hazai és EU-s környezetvédelmi jogszabályokkal történő összevetésével foglalkoztam. Szabadidőmben előszeretettel foglalkozom természetvédelmi projektekkel és a hazai természetvédelmi jogszabályok tanulmányozásával, gyakorlati alkalmazásával.
Reklám-, vagy más néven alkalmazott grafikusként dolgozom saját vállalkozásomban. Kacskaringós úton jutottam el a grafikáig, van néhány más végzettségem is de már tudom, hogy a grafika és a webdesign az, amivel foglalkozni szeretnék. Egy dél-dunántúli kisvárosban nőttem fel és 17 éve élek a családommal Vecsésen. Nagyon szeretek kirándulni, kimenni a „zöldbe”. A madárlessel régebbi ismeretség okán kerültem kapcsolatba. Mivel nagyon fontosnak tartom, hogy tegyünk a környezetünkért és könnyen azonosulok a céljaikkal, így örömmel segítem őket munkámmal. Igyekszem ennek a fontos és nemes feladatnak szép megjelenést adni.
Lelkes fotósaink
A természet, állatok szeretete már gyermekkoromtól adott volt. Vittem haza a kis megmenteni való állatkákat a szüleim nagy örömére. Most a legkedvesebb hobbim a felfedezés izgalma, erdei cserkeléseimen. És nem csak a fotó hanem a megélt pillanat is nagy öröm. A képeim fejlődése érdekében elvégeztem egy természetfotós iskolát hogy magamnak és másoknak is még szebb élményt adjak a képeimmel. Magyarországon belül sokat utazom és igyekszem megörökíteni egy-egy ritkább vagy gyakoribb fajt, és a természet kincseit.
Gyermekkorom nagy részét egy kis cseh faluban töltöttem, gyönyörű természettel körülvéve, innen a természet iránti szeretetem. Közel 20 éve költöztem Vecsésre. Arra, hogy a vecsési határban színes természeti látnivalókkal lehet találkozni, itt a csoportban jöttem rá. A madárfotózásom legmeghatározóbb pillanata egy bíbiccel való találkozás volt a Horkai tanyánál: ekkor döntöttem el, hogy egy komolyabb teleobjektívet vásárlok, a szebb és részletgazdagabb képekért. Pár éve átalakítottuk kertünket, hogy közelebb hozzuk a természetet az otthonunkhoz. Azóta jóval több madárfaj jelenik meg nálunk, figyelemmel kísérjük a viselkedésüket, megismerjük napszakhoz és évszakhoz köthető szokásaikat. Fontosnak tartom a legkisebbek bevonását a természetvédelembe, így az otthoni tapasztalatok alapján folyamatosan madárbarát óvodává alakítom át munkahelyemet.
A madárfotózással kapcsolatos érdeklődésem szinte együtt született meg a vecsési madárles csoporttal. Azon az őszön határoztam el, hogy madarakat (is) szeretnék fotózni, amikor megjelent az első cikk a vecsési újságban. Ekkor lettem tagja a csoportnak, ahol még sosem látott módon minden tag egymást segíti, mindenféle negatív kritika nélkül. Igyekszem minél látványosabb, szebb képeket készíteni, magam és mások számára is.
Az én történetem tollas barátainkkal és a fotózással kapcsolatban még elég rövidke. Bár a természet szeretete gyermekkorom óta bennem él, a madárfotózás, madármegfigyelés számomra viszonylag új szenvedély. Három és fél évvel ezelőttig nem foglalkoztatott a madarak világa, fogalmam sem volt arról, milyen szárnyasok röpködnek a kertünkben, a környezetünkben. Aztán jött a 180 fokos fordulat, egy trauma feldolgozásánál lett nagy segítségemre ez a csodás időtöltés. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk. A természetjárás, természetfotózás, a madarak, vadon élő állatok megfigyelése és megörökítése gyógyír a lelkemnek.
A Vecsési Madárles csoportban figyeltem fel először a körülöttünk lévő kis csodákra, és egyre többször mentünk ki a gyerekekkel a közeli mezőre. Később fotózni is elkezdtem a környék élővilágát, rendszeresen teszek hosszabb túrákat a környéken hajnalban, vagy naplemente környékén. Szeretném bemutatni a fotóimon keresztül, hogy mennyi szépség van pár méterre a lakóházaktól.
Informatikusként dolgozom, a fotózás és a természetjárás mindig is a hobbijaim közé tartozott. Természetképekkel kezdtem, majd az ember és eseményfotózás irányába mozdultam, de a Covid visszaterelt a természetbe. 2021 óta lelkes amatőrként lesem és tanulmányozom a madarakat, hol cserkelve, hol lesből. A Vecsési Madárles csoportjához 2022 tavaszán csatlakoztam, ahol azóta is igyekszem hasznos tagja lenni a csapatnak. Itt főleg a ferihegyi és Merzse-mocsár környéki területeken szoktam megfigyeléseket végezni, valamint fotókat készíteni.
Ezen felül egy kicsit távolabb, egy tanyán van lehetőségem madárvédelmi tevékenységet űzni, mely magába foglalja odúk fenntartását, élőhely kialakítását és szárnyas barátaink egész évi itatását és téli etetését. Bár szakirányú végzettségem nincs, sok ismerősre tettem szert a természetvédelem területén, akiktől nagyon sokat tudtam tanulni, és remélem még fogok is.
Az oldalt tervezte és készítette Dörnyei Barbara