„A fa és bokor (…) megóvásával és ápolásával együtt önként föltámad és gyökeret ver a nép szívében, értelmében egyaránt, a hasznos madarak védelme is.”
Klebelsberg Kuno
E 120 éves hagyománnyal bíró rendezvénynek már a kezdeti időkben elsődleges célja volt az iskolások természetszeretetre való nevelése. 1902-ben Párizsban egyezmény jött létre a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmére. Még ebben az évben megszervezte Chernel István ornitológus az első magyarországi Madarak és Fák Napját, majd 4 évvel később Apponyi Albert miniszter körrendeletbe foglalta a következőt:
„(…) elrendelem, hogy lehetőleg már a folyó 1906. évtől kezdve minden állami, községi, társulati és magán elemi népiskolában május vagy június hóban (…) külön nap szenteltessék kizárólag arra a célra, hogy azon a napon a tanító a hasznos madarak természetével, jelentőségükkel, e madarak védelmével és szaporításának szükséges voltával, az erre szolgáló módokkal és eszközökkel az iskolai ifjúságot megismertesse, és ugyanezt a napot felhasználja arra is, hogy a fáknak és cserjéknek a hasznos madarak fészkelésére és szaporítására való befolyását megvilágítván, a fák és a befásítás nagy jelentőségét megmagyarázza, és ahol ezt a helyi viszonyok megengedik és indokolják, hasson arra is, hogy a gyermekek a vidéki viszonyokhoz képest legtöbb előnyt szolgáltató fák és csemeték ültetésével tegyék a madarak és fák napját emlékezetessé és állandóan hasznossá.” (részlet Apponyi rendeletéből)
Az első világháború idején, és az azt követő években kisebb jelentőséget tulajdonítottak a Madarak és Fák Napjának, egészen 1931-ig, amikor Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter Apponyit méltatva szintén rendelkezett az ünnep megtartásáról. A miniszter kiterjesztette a korábbi rendeletet a polgári és középiskolákra is, így ez immár a Vecséstelepi Polgári Leányiskolára is vonatkozott. Kiegészítésképpen Klebelsberg előírta, hogy az iskolák beszámolót készítsenek arról, hogy „megtartották-e rendszeresen, és milyen eredménnyel a madarak és fák napján a szóbanforgó előadásokat, és hogy a vele kapcsolatos fa és cserjeültetés folyamatban volt-e”. Emellett fontosnak tartotta, hogy minden iskolában elérhetők legyenek „a madarak és fák napján tartandó előadásokhoz szükséges külön útmutatások és vezérfonalak” valamint Herman Ottónak nagyhatású, a Madarak hasznáról és káráról című műve.
Nem meglepő tehát, hogy Vecsésen is régi hagyománya van e nap ünneplésének. A Vecséstelepi Polgári Leányiskola 1942-43-as évkönyve beszámol arról, hogy a Madarak és Fák Napja alkalmából megemlékeztek „a madarak és fák hasznáról és szükségességéről”, és gondoltak „az állatok és növények iránti szeretet és kímélet kimélyítésére”. Ahogy a Csonka Mária Piencia igazgatónő által szerkesztett krónika fogalmaz, ebben a tanévben a közeli erdőben „igazgatói beszéddel, szavalatokkal, alkalmi jelenetekkel és énekszámokkal” ünnepelték meg e napot.
A miniszteri rendeleteket tehát, melyek arra voltak hivatottak, hogy – Klebelsberg szavaival – a fogékony gyermeklelket a madarak és fák felé igyekezzen gyöngéden hajlítani, betartották. A Madarak és Fák Napját pedig immár 120 éve ünnepeljük.
Összeállította: Kiricsi Ágnes
Eredetileg megjelent a Vecsési Tájékoztatóban, 2022. május, 21. oldal – szerkesztve