Vecsés déli részén, a Gyáli-patak mentén található mintegy 162 hektáros időszakos vizes élőhely egykor a Duna–Tisza közén elterülő, összefüggő lápvidék része volt. A mederrendezések következtében ma már kizárólag a csapadékvíz táplálja, így egy időszakonként feltöltődő, majd kiszáradó másodlagos vizes élőhellyé vált. Az alacsonyabb térszíneken kialakuló 6 különböző méretű belvízfolt fontos pihenő- és táplálkozóhely a vonuló vízi- és partimadarak számára.
Jandó Benedek, a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság tagja és az Állatorvostudományi Egyetem zoológus hallgatója 2019 és 2021 között végezte vizsgálatait ezen a területen. A kutatás során 40 bejárási alkalommal 114 madárfajt regisztrált, köztük 16 fokozottan védett fajt. Az egyik legjelentősebb eredmény a tavaszi vonuláskor megfigyelt 15 partimadárfaj jelenléte, ami ritkaságnak számít egy ilyen kis kiterjedésű másodlagos élőhely esetében.
A tanulmány rámutat, hogy az időszakos vizes élőhelyek – például mezőgazdasági területeken kialakult belvizek – egyre nagyobb szerepet töltenek be a madárvonulásban és költésben az elsődleges élőhelyek csökkenése miatt. Az ilyen területek védelme és monitorozása kiemelt jelentőségű a természetvédelem számára.
A vizsgálatok eredményeit a BioData Hungarica folyóiratban publikálták („Madárfaunisztikai adatok egy Budapest közeli időszakos vizes élőhelyről”, BioData Hungarica 2, 2024: 16–24), részletesen dokumentálva a terület ökológiai értékét. A teljes cikk elérhető a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság honlapján.