Őszapó

“Igazi czinege, mely sohasem pihen s pitymalattól alkonyatig izeg-mozog, bújkál, keres, hozzá a hajlékony ágakon oly gyakorlatokat végez, a melyekhez képest a legügyesebb vásári kötéltánczos is valóságos ólommadár.” – írta róla Herman Ottó. Valódi társaslények: ősztől tavaszig csapatosan mozognak, és közben hallatják jellegzetes “szri-szri” hangjukat. Már kora tavasszal párba állnak és mohából, zuzmóból, pókhálóból, tollakból megépítik puha, csőszerű fészküket. Amint a kicsik kirepülnek, a családok újra összeállnak, és együtt szállnak bokorról bokorra, folyamatosan szólongatva egymást.

Borítókép: Kiricsi Ágnes

Ez is érdekelhet…

Kis fakopáncs Vecsésen

Kis fakopáncs

Európa legkisebb hazai harkályfaja: kb. akkora, mint egy veréb. Csőre gyengébb, mint a nagyobb harkályféléknek, ezért elsősorban a korhadó fákat,

Elolvasom »
Fekete rigó

Fekete rigó

“Korán reggel ritkán rikkant a rigó” – ki ne ismerné a versikét? Azt azonban biztosan kevesebben tudják, hogy maga a

Elolvasom »
Parti fecske Vecsésen

Partifecske

A Vecsés szélén sorra létesülő ipari parkok egyik velejárója, hogy az építkezés vagy az előzetes régészeti feltárás során olyan homokfalak

Elolvasom »
Barátposzáta Vecsésen

Barátposzáta

Kis sapkája akár egy szerzetesé: ha nem a messze hangzó, kellemes éneke, akkor e jellegzetes „viselete” segít felismerni a barátposzátát,

Elolvasom »