Kis sapkája akár egy szerzetesé: ha nem a messze hangzó, kellemes éneke, akkor e jellegzetes „viselete” segít felismerni a barátposzátát, más néven barátkát. Felnőtt madarak esetében a nemek könnyen megkülönböztethetők, hiszen a hímek sapkája fekete, míg a tojóké barna. Ősz végére a legtöbbjük délebbre, egészen Afrikáig vonul, ám egyre gyakrabban találkozhatunk áttelelő példányokkal Vecsésen is. Bár alapvetően rovarevő faj, a télen is nálunk tartózkodó barátkák szívesen fogyasztják a kertbe kitett almaszeleteket. Rendszeresen költ Vecsésen is: fészkét egészen alacsonyan, bokrokra építi fűszálakból, apró növényi részekből.
Borítókép: Lengyel Hajnalka
